A világ körülöttünk tavaszba borul és a természet friss, ébredő energiái ismét megérinthetnek minket ilyenkor. Mi lenne, ha Húsvétra való készülődést nem csupán a szokások, hanem a misztérium és a mélyebb értelem szempontjából közelítenéd meg az idén?

Az ünnep mint belső átalakulás

A feltámadás ünnepe nem csak vallási hagyomány, a természet feltámadását, megújulását is jelképezi. Ezzel együtt pedig a téli befelé fordulásunk elengedését, a tavasz örömének megélését és ezáltal a világ felé való újra kinyílásunkat is.

Ahogy az ünnepre készülődve kitakarítjuk a házat, a lakásunkat, tisztítsd ki kicsit önmagad is. Engedj el mindent, ami teherként a tél során rád rakódott. Hangolódj össze a tavasszal, a virágzó növényekkel, a napsütéssel, a madarak énekével. Szakíts erre időt, hidd el, megéri. Ha csak néhány perced van rá, akkor is.

Menj ki a természetedbe. Légy csendben a tavasszal. Az érzelmek és gondolatok megélése helyett éld a természetben a csendet. Figyeld meg mennyivel másabb ilyenkor körülötted a tér és csak hagyd, hogy hasson rád. Érezd a természet feltámadását és figyeld magad, hogy benned mi támad fel? Milyen érzések, gondolatok, testérzetek jelennek meg? Milyen kérdések, inspirációk fogalmazódnak meg benned?

A Húsvét lényege és szimbolikája a feltámadás. Benned mi támadhatna fel? Milyen lehetőségek jönnek veled szembe ezáltal?

A magyar népi hagyomány a húsvétot mint átmeneti időszakot értelmezi – amikor a világok határai elvékonyodnak. A tavaszi vetés idején különösen fontosnak tartották a régiek, hogy a földet megszenteljék, és a termékenység érdekében a halottak áldását kérjék. Ennek nyomai megmaradtak például a húsvéti zöldbúza-keltetés hagyományában, amit ma sokan csak dekorációnak tartanak. Valójában ez egy ősrégi termékenységi rítus, amelyben az új élet csírája a halál misztériumából sarjad – a mag „meghal”, hogy új növényként feltámadjon. Ezt nemcsak a természetre, hanem a lélek fejlődésére is vonatkoztatták a régi paraszti világban: az ember is „elveti a régit”, hogy új erőre kapjon.

Nagypéntektől húsvét hajnaláig nem szólt harang, nem szólt zene, nem tartottak mulatságokat – a világ csendbe burkolózott. Ez a csendes időszak egyfajta liminális tér (átmeneti állapot), amelyben az égi és földi világok kapcsolata nyitottabbá válik. A néphit szerint ezekben az órákban lehet a legjobban álmokban üzeneteket kapni, különösen elhunyt szerettektől. Ez a hiedelem párhuzamba állítható a modern pszichológia és álommunka szemléletével is – amikor a tudattalan „megnyílása” lehetőséget ad belső átalakulásra.

Ha szeretnél támogatást a fentiekhez, vagy érdekel mélyebben, hogy én hogyan élem a Húsvétot keress meg, kattints ide az elérhetőségeimért: